2. §. A nagyvilági emberek. I. A nagyvilági élet megjelenése Európában. Föltételei és okai. Hogyan foglal helyet Angliában. A szaloni divatok, mulatságok, társalgások, modor és tehetség. vonásai. II. A klasszikus szellem föllépése Európában. Eredete. - Jellem- Szabatos nyelvök, udvarias modoruk. Sir Charles Sedley, Dorset gróf, Waller Edmund. Érzései és stylje. — Mennyiben csiszolt? Mennyiben nem eléggé csiszolt? A styl műveltsége. A költészet hiánya. A klasszikus és monarchikus költészet és styl jellege. V. Sir John Denham. Cooper's Hill költeménye. Verseinek szó noki bősége. Erkölcsi elfogódásainak angol komolysága. A nagyvilági emberek és írók Francziaországot veszik mintáúl. VI. A komikus írók. Összehasonlítás e színház és Molière színháza közt. Az eszmék rendje Molièrenél. Az általános eszmék Molièrenél. — Hogyan takarja el Molière a gyülöletest, bár az igazságot - Hogyan marad Molièrenél világfi a becsületes ember. Molière becsületes embere franczia mintakép. A jellemek zordonsága. Az erkölcsök durvasága. - Miben áll Wycherley, Congrève, Vanbrugh és Farquhar tehetsége. Mily személyeket képesek szerkeszteni. A férj, sir John Brute, Sullen. Az atya, sir Tunbelly. Az ifjú lány, miss Hoyden. Az ifjú legény, Humphry. A természet felfogása e színház szerint. A társadalom felfogása e szinház szerint. - Miért nem hozott létre maradandó műveket e műveltség és ez irodalom ? Mennyiben ellenkeznek az angol jellemmel ? Az ízlés és az erkölcsök átalakulása. X. A vígjáték további fejlődése. Sheridan. — Élete. - Tehetsége. A rágalom iskolája. Hogyan fajúl és enyészik el a vígjáték. A színház hanyatlásának okai Európában és Angliában. 1. §. Az élvhajhászok. Ha egymásután forgatjuk I. Károly s aztán II. Károly udvari festőinek munkáit, s Van Dyck nemes arczképei után Lely alakjait szemléljük, oly hirtelen és mély esést veszünk észre, mintha a palotából kilépve, a bordélyházba jutnánk. Ama büszke és nyugodt főurak helyett, kik mint udvari emberek is lovagok maradnak, ama nemes és oly egyszerű hölgyek helyett, kik egyszerre fejedelemnőknek és ifjú leánykáknak látszanak, ama nagylelkű, hősies, előkelő és díszes világ helyett, melyen még a renaissance fénye ragyog s melyből már kicsillámlik az újkor finomsága: veszedelmes vagy kihivó, aljas vagy durva vonású örömleányokat találunk, a kik képtelenek a szeméremre vagy irgalomra.1 Puha, húsos kezeik kecsesen hajlítják gödrös újjaikat; hullámzó hajfürtök hullnak gömbölyű vállaikra; kéjes pillantást vetnek epedő szemeik, bágyadt mosoly tévedez érzéki ajkaikon. Az egyik fölemeli szétbomlott fürtjeit, melyek rózsás, hullámzó keblére omlanak; a másik epedően, megfeledkezve magáról, hanyagul szétnyitja ruhaujját, melynek puha, mély redői feltárják fehér karját. Csaknem valamennyien ingben vannak; a legtöbb olyan, mintha épen ágyából szállt volna ki; a gyűrött hálóköntös nyakához tapad, mintha az éjjeli dorbézolás hozta volna rendetlenségbe. A gyűrt szoknya lecsúszik csipőikről, s a csillogó selymet lábaikkal tapossák. Válluk, mellük csaknem egészen meztelen ugyan, mégis arczátlanul fel vannak cziczomázva, az örömleá 1 L. mindenek fölött Lady Mooreland, Lady Williams, Ossory grófnő, Cleveland herczegnő, Lady Price stb. arczképeit. : nyok fényüzésével gyémántos öv, dagadó csipkék, otromba aranydísz, himzett, suhogó szövetek, roppant hajdíszek, melyeknek hullámzó fürtei és fonatai szemtelen pompájok által kihivólag magukra vonják a figyelmet. Művészileg redőzött függönyök fülkét képeznek körülöttük és szemeik elmélyedve merengnek a nagy park fasorain, melyeknek magánya kényelmes helyet nyujt gyönyöreik számára. I. : Mindezt az ellentét hozta létre a puritanizmus fölidézte az orgiát, a rajongók rossz hírbe hozták az erényt. A vallási rémképektől zaklatott komor angol képzelem hosszú éveken át tette sivárrá az életet. A lelkiismeretet megzavarta a halál s a homályos örökkévalóság eszmėje; titkos, néma gyötrelmek fakadtak benne tövisek gyanánt, s a beteg szív, mely minden mozdulatra megremegett, végre undorral fordult el minden gyönyörétől, borzadott minden ösztönétől. Így megmérgezve forrásában, az igazságosság isteni érzése gyászos őrültséggé változott. A romlottnak nyilvánított ember azt hitte, hogy a pusztulás és bűn börtönébe van zárva, melyet semmi erölködés, semmi véletlen nem nyithat meg a világosság sugarának, ha csak egy felsőbb kéz, ingyen kegyelme által, föl nem szakítja a lepecsételt sírkövet. Az elitélt gyötrelmes és zaklatott életét vitte, melyet komor kétségbeesés tett nyomasztóvá, kísértetek látogattak. Az egyik gyakran azt képzelte, hogy a sír szélén áll; a másikat, ha a keresztre gondolt, fájdalmas hallucinatiók ragadták meg;2 voltak 2 CARLYLE: Cromwell's speeches and letters. I. k. 48. l. olyanok, kik érezték a gonosz lélek érintését, és mindnyájan azzal töltötték éjszakáikat, hogy az ó-szövetség vérengző történeteire és szenvedélyes intéseire szegezték szemeiket, a rettentő isten fenyegetéseit és mennydörgéseit hallgatva, míg végre a rajongó gyilkosok vadságát s a próféták lelkesültségét megújították saját szíveikben. Ez erőfeszítés alatt az ész lassankint kialudt. Addig keresték az istent, míg végre az ábrándra akadtak. A szárazság hosszú órái után dolgozni kezdett a meghamisított és túlcsigázott képzelem. Tündöklő alakok, ismeretlen eszmék keltek föl egyszerre a fölhevült agyban; rendkívüli indulatok emelték és hatották át az embert. Így átalakulva nem ismert többé önmagára; nem tulajdonította többé önmagának e heves és hirtelen ihletéseket, melyek rá erőszakolták magukat, melyek kiragadták a járt útakból, melyeket semmi sem kötött össze, melyek megrázták és megvilágosították, a nélkül, hogy előre láthatná, feltartóztathatná vagy szabályozhatná. Emberfölötti hatalom cselekvését látta bennök, s az őrjöngés lelkesültségével és a hit merevségével engedte át nekik magát. Tetőzésül a rajongás intézménynyé változott: a szektárius följegyezte a benső átalakulás minden fokát s elméletbe foglalta az álomképeket; rendszeresen dolgozott azon, hogy az ész elüzésével az elragadtatást emelje trónra. Fox megírta történetét, Bunyan felállította szabályait, a parlament példát adott rá, és minden szószék magasztalta gyakorlatát. Munkások, katonák, asszonyok beszélgettek róla, mélyére hatolva s egymást buzdítva tapasztalatuk részletei és megindulásuk nyilvánossága által. Új élet fejlődött ki, mely megbélyegezte és elkárhoztatta a régit. Minden világi hajlamot elnyomtak, minden érzéki örömet eltiltottak; egyedül a szellemi ember maradt fenn a többiek romjain, és a szív, megfosztva minden természetes nyilvánulásától, nem tekinthetett többé más felé, nem doboghatott másért, csak sötét istenéért. A puritán lassan járt az utczán, égre emelt szemmel, hosszú, sárga, sápadt arczczal, nyirt hajjal, barna vagy fekete ruhában, minden ékesség nélkül, csupán azért öltözve, hogy elfedje magát. A kinek telt arcza volt, azt lanyhának tartották. Az egész testnek, a külsőnek, még a hangnak is a vezeklés és kegyelem bélyegét kellett magán viselnie. A puritán vontatva, ünnepélyes kiejtéssel, bizonyos orrhangon beszélt, hogy mintegy elnyomja a társalgás élénkségét s a természetes hang dallamosságát. Bibliai idézetektől hemzsegő beszélgetése, a prófétákat utánzó nyelve, neve és gyermekeinek nevei, melyeket az Írásból vett, mind azt bizonyították, hogy gondolata a próféták és népirtók rettentő világában lakik. A ragály belülről kifelé hatott. A lelkiismeret rettegései állami törvényekké változtak. Az egyéni szigorúság nyilvános zsarnoksággá lett. A puritán számkivetette a gyönyört, mint ellenséget, nemcsak magánál, hanem másoknál is. A parlament bezáratta a játékházakat, színházakat és saraglyához kötözve megkorbácsoltatta a színészeket. A káromkodásra birságot szabtak, a májusfákat kivágták; a medvéket, melyeknek viadalai a népet mulattatták, megölték; a puritán kömívesek illedelmessé tették a szobrok meztelenségét; a szép költői ünnepeket eltörölték. Pénzbírságok és testi büntetések terhe alatt eltiltották még a gyermekeknek is «a játékot, tánczot, harangozást, lakomázást, birkózást, vadászatot»; szóval minden. 3 Hutchinson ezredes egy ideig gyanús volt, mert hosszú hajat viselt s jól öltözködött. |